Az aktív életkorban munkával töltött évek, jó pozíciót jelentenek a nyugdíjszámítás szempontjából, hisz a nettó „életpálya” átlagkeresetet és a szolgálati időt befolyásolják. Az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát azonban a Nyugdíjalap egyenlege, azaz a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerünk bevételi és kiadási oldalának egyensúlya határozza meg.
Az állami nyugdíjrendszer hosszú távon akkor biztosít fenntartható nyugdíjat, ha mindig lesz elegendő számú aktív dolgozó, akik eltartják az inaktív nyugdíjasokat.
Ennek az elvárásnak ellentmondanak az alábbi tények:
- a mostani harmincévesek negyedének nincs gyermeke, de nő a 40 év felett első gyermeket vállaló nők aránya
- évente 30-35 ezer fővel növekszik a külföldön munkát vállalók száma
- népesség korcsoportok átalakulnak, 60 év felettiek közel kétszer annyian lesznek 2040 után, mint fiatalok
2012-től megszűnt társadalombiztosítási járulék helyébe a szociális hozzájárulási adó lépett. Az adó nem alapoz meg várományt, nem jogosít ellátásra, nem elkülönített alapokba folyik be.
A nyugdíjalap többletbevételét a kormány minden évben lenullázza, így nem képződik tartalék arra az időszakra, amikor hiány várható.